1. rész ~ Bekövetkezik

A prológusból: "- Sophie, Sonja! - szaladt be Rosie lélekszakadva
- Mond! - térdeltem le elé
- Anya azt mondta, hogy menjetek le, mert mondani akar valamit - hadarta, lementünk, ahogy Rosie mondta, majd anyával szemben találtuk magunkat..."

- Már megint mit vétettünk? - ijedt meg Sophie

- Semmit - mosolygott anya

- Akkor melyik állat veszett el? - húztam fel szemöldököm

- Egyik sem. Befejeznétek végre a találgatást? - mi csak bólintottunk, aztán leültünk.

- Sziasztok! - jött be az ajtón Sarah, de mivel csak néma csendben anyát figyeltük, így leült mellénk.

- Tökéletes, hogy mind a hárman itt vagytok, mert van egy nagyon jó hírem! - csendült fel anya örömöt hozó hangja. Lábam már remegett, szívem hevesen tombolt.

- Mi az? - kérdezte Rosie

- Elmehettek Londonba! - mondta ki anya. Hatalmas sikítozásba kezdtünk. Mind a hárman egymást öleltük. El sem hiszem. Valóra vált az álmom. 5 perc után lecsendesültünk, azután összenéztem a lányokkal, és újra sikoltoztunk. Így ment ez olyan 10 percen keresztül. Mikor végre sikerült lenyugodnunk újra anyára támadt a tekintetünk.

- Egy hét múlva indulhattok is, és a házatokat már megvettük nektek. Ti csak a repülőjegyet álljátok - mosolygott anya. Gyorsan felszaladtunk a szobánkba, és körbe ültük a kis helyiségben. Én az ágyamra. Sophie szintúgy, csak ő a sajátjára. Sarah pedig a fotelembe. Így beszélgettünk éjfélig. Majd az ágyba lefeküdtünk és végig aludtuk az éjszakát.

Reggel Sophie hangos kiáltásra ébredtem. Óvatosan kinyitottam a szememet, és két kíváncsi lánnyal ébredtem. Rosie és Sarah néztek rám.
- Mi az? - néztem fel rájuk.
- Te nem tudod mi van ma? - kérdezte viccesen Rosie
- Nem, mi? - kezdtem el megijedni
- Hát ma van pont 10 éve, hogy találkoztunk - szólalt meg Sarah
- Jajj, tényleg - öleltem át barátnőmet.
- Menj fürdeni! - parancsolt rám Sophie
- Igenis, anya - forgattam meg röhejesen a szemem. Felkeltem fekvő helyemről, és egyenesen a szekrényhez mentem. Elővettem belőle egy fehér trikót, egy inget, és egy farmer nadrágot. Berohantam a fürdőbe, majd levetettem pizsamámat. Bemásztam a zuhany fülkébe, aztán eltüntettem magamról a rajtam maradt koszréteget. Miután végeztem megcsináltam a hajamat és felöltöztem. Le battyogtam a konyhába, leültem a pult elé, és neki láttam anya isteni gofrijához.
- Sonja! - cibálta a nadrágomat Rosie. Ránéztem, ő pedig felemelte két apró kezét, jelezvén, hogy vegyem az ölembe. Megfogtam és egyenesen a két lábamra raktam.
- Sonja, azt hiszem, hogy végül Rosie-t is vinnetek kell - ült le anya velem szembe
- Miért? - érdeklődtem
- Csak mert ő még pici és a múltkor is majdnem felrúgta az egyik tehén, itt neki nem túl biztonságos - nézett bele két látószervembe
- Oké, én elviszem. De a lányok nem biztos, hogy belegyeznek. - haraptam bele reggelimbe
- Velük már beszéltem, ne aggódj - mosolyodott el
- Rosie, jössz velünk Londonba, örülsz? - pusziltam arcon kishúgomat
- Ühüm - bólogatott.
- Anya, ma el mehetek vásárolni?
- Persze, ha akarod adok pénzt is, bár nem tudok sokat adni - nyúlt a családi persely felé
- Nem kell! - tettem fel kezemet
- Biztos vagy benne? - tette vissza, én igenként csak bólintottam. Gyorsan megreggeliztünk, utána átöltöztettem Rosie-t. Egy kis rózsaszín, báránymintás nyári, lenge ruhácskát adtam rá, továbbá egy lila szandált. Megkerestem a testvéremet és Sarah-t is, ezek után elindultunk. Gyalog mentünk, mert imádok sétálni...

*6 nap múlva*

Már minden össze van pakolva, már csak indulnunk kell. A hét nagyon gyorsan telt, de egész életemben ezt a napot vártam. Apa feljött és segített bepakolni a kocsiba. Az egész úton arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz ott. A reptéren még utoljára átöleltem a szüleimet, majd elindultunk London felé...

~o~

Hááát... Az 1D még nincs benne, de higyjétek el, hogy megéri várni! :)