3. rész ~ Csodálatos napot igéztél elő

Aznap a szokásosan csináltam mindent. Megfürdettem Rosie-t, vacsorát főztem, majd az ágyba vonultunk.
A másnap reggel unalmasan ment. De fél tizenkettőkör megint jöttek azok a fiúk. Az én egyik asztalomhoz ültek le, odamentem és felvettem a rendelést. Egy göndör hajú állandóan mosolygott. Mikor visszamentem, akkor oda jött az a fiú.
- Szia! - mosolygott rám aranyosan
- Szia! - tettem le a tálcát.
- Hogy hívnak? - kérdezte, majd a névkártyámra néztem.
- Sonja, és téged?
- Nem ismersz meg? - értetlenkedett
- A-a. - ráztam a fejem
- Harry Styles - fogta meg a kezem, ekkor beszaladt a kis húgom.
- Sonjaa! - kiabálta
- Szia Rosie - öleltem át
- Ő a lányod? - érdeklődött Harry
- Nem, ő a kishúgom - válaszoltam neki
- Negyed óra és ebédszüneted lesz, nem jössz el velem ebédelni? - guggolt le mellém
- Miért is? - szegeztem rá a tekintetem
- Csak, mert elhívtalak - most lépett be Sophie is. Megfogta Rosie kezét és leültek egy asztalhoz, de bejött még 3 lány is, akik az egyik asztalomhoz ültek le.
- Sajnálom, de én most dolgozok - ezzel megfogtam a tálcát és pár étlapot, majd odavittem a lányoknak. Utána kiszolgáltam a fiúkat. Amikor mindent letettem és mentem volna Harry megragadta a csuklómat
- Kérlek! - nézett bele két zöld szemével a szemeimbe
- Miért akarod ennyire? - kérdeztem tőle
- Mert aranyos vagy! - válaszolt
- Sajnálom, de rengeteg dolgom van - húztam ki a kezemet markából.
Délben elmentem Sophie-val és Rosie-val enni. De Harry jött utánunk kocsival.
- Most hazamentek? - húzta le az ablakot
- Kérlek szépen, hagyj békén! - könyörögtem neki
- Gyertek be, elviszlek titeket - nyitotta ki az ajtót
- Ha beülünk, békén hagysz? - néztem rá, ő bólintott. Beadtam a derekam. Leültünk, majd becsatoltuk magunkat.
- Miért nem akartál egyből jönni? Nem bízol meg bennem? - Harry
- Pontosan, te minden idegen kocsijába csak úgy beszállsz? - Én
- Hát... Okéé - Harry
- Miért érdekellek annyira? - néztem a földre
- Ugye viccelsz? Még egy pasi sem kapta fel utánad a fejét?
- Nem - ráztam meg a fejem
- Az elég érdekes... - fordult felém egy pillanatra
- Meg is érkeztünk, de így vissza kell majd vinned - szálltunk ki a kocsiból.
- Én benne vagyok - kacsintott. Rosie-t az ölembe vettem, aztán bejutottunk.
- Ez aztán a szép ház - nézett körül Harry
- Csak ülj le a kanapéra - mutattam az említett bútor felé. Ő illedelmesen leült.
- Sonja - szólt Sophie
- Igen? - néztem rá
- Gyere - intett a konyha felé. Leraktam kis húgomat Harry mellé, majd követtem ikertesómat.
- Te tudod, ki ez a fiú? - ült le a pultra. Én megráztam a fejem, majd elővettem a tegnapi vacsorát és melegíteni kezdtem. - Ő Harry Styles, a One Direction-ből!
- És? - kérdeztem semmi érdeklődést sem mutatva
- Csak az, hogyha randira hívj, menj bele!
- De, miért? Ez nem az én életem?
- Sonja!
- Oké! Elmegyek, ha elhív! - szögeztem le. Majd kivittem az ételt és sietősen megettük. Utána Harry visszavitt az étterembe
- Majd hazavigyelek? - szólt utánam, mosolyogva felé fordultam
- Ha akarsz - ezzel beszaladtam a munkahelyemre.

*Harry szemszöge*

Sonja. Istenem, ez a lány megmelengeti a szívem, annyira imádom, amikor mosolyog. Őszintén szólva, amikor Rosie odaszaladt hozzá, megijedtem. De mikor elmondta, hogy ő csak a húga nagy megkönnyebbülést éreztem. Ma este elhívom randira.

*Sonja szemszöge, 17:15-kor*

Végre hétvége lesz, de hol van már Harry? Nem hiszem el, hogy felültetett. Hazaindultam. De eleredt az eső, a buszom már elment, megpróbáltam kinyitni az esernyőmet, de csúfosan összetört. Dudálást hallottam magam mögül. A srác lehúzta az ablakot, majd kiszólt rajta, már láttam, hogy ő Harry.

- Szia! Bocsi, hogy késtem, elaludtam - nyitotta ki az ajtót

- Ezért még megbűnhődsz! - szálltam be

- Nagyon félek - nyújtotta ki a nyelvét

- Jól teszed - nevettem. Már csak 3 utca volt hátra, amikor a kocsi leállt. - Mi történt?

- Kifogyott a benzin - csapott a kormányra

- Te mindig ilyen balszerencsés vagy? - néztem rá

- Csak annyira, amennyire te - szegezte rám két gyönyörű szemét. Ajkai közeledni kezdtek az enyéim felé, de én elkaptam a fejem

- Sajnálom - néztem le a földre

- Én sajnálom... - mondta

- Akkor hogy jussak haza? - törtem meg a csendet

- Toljuk oda a kocsit! - támadt egy őrült ötlete

- Abban most biztos lehetsz, hogy én nem fogom tolni! - emeltem fel mutatóujjamat

- Akkor ez is rám maradt - szállt ki az autóból. De nem tolni kezdte, hanem megfogott az ölébe és elkezdett velem futni a szakadó esőben

- Mit csinálsz? - takartam a fejem

- Haza megyünk! - rohant végig az utcán. A második utca közepén már kifáradt, és megállt
- Ez most mire volt jó? - szálltam ki két karjából.
- Már csak egy utca van hátra - szuszogta
- Jól van, gyere! - húztam magam után. Otthon ledobtuk a cipőnket, majd 3 kíváncsi szempár szegeződött ránk. - Öhm... Harry, Sarah. Sarah, Harry - mutattam be a két ismeretlent egymásnak.
- Szia! - köszöntek egymásnak
- Harry, gyere öltözzünk át! - húztam fel a szobámba
- Biztos, hogy van férfi ruhád? - kérdezte
- Az nincs - nevettem, ekkor bejött Sophie és adott néhány ruhát, amit a volt pasija nála hagyott.
- Remélem jók rád - mosolygott
- Köszi nagyon - Harry. Miután felvettem a jó meleg ruhát, lementem, de odalent húgaim meglepetése tárult szemeim elé...

2. rész ~ London

Sziasztok! Őszintén elmondom, hogy ez a rész rövid lett, de csak a következő részben indul be ;) Mondtam, hogy megéri várni, igaz? Higgyétek el, ez teljesen eredeti ötlet! Remélem tetszik, igazából csak bemutatja a házat ^^ Ja, és a házat én képzeltem el így! A képek csak plusszba vannak, ha nem tudnátok elképzelni :) Befogtam, jó olvasást :)

Az út többnyire halál unalmas volt, de nézhettünk filmet. Az igaz, hogy végig aludtam, de nem baj. Hát végre Londonban vagyunk. Rosie hatalmas, csillogó szemekkel figyelte tájat.
- Menjünk a házunkba! - ugrált Sarah. Gyorsan stoppoltunk egy taxit, majd megadtuk a címet, a ház lenyűgöző volt. Bementünk a lakásba, nem is kell mondanom, hogy a lélegzetünk is elakadt. Rögtön a nappaliba léphettünk be, amiből két ajtó nyílt, az egyik a fürdőre, a másik pedig a konyhára. A konyha elragadott magával. Tudom, hogy sok időt fogok itt tölteni. Mellette volt az étkező. A konyhából egyenesen nyílt egy ajtó a teraszra, onnan pedig az udvarra. Itt majd tarthatunk kutyát, az biztos. A lépcső mellett volt a fürdő. Az is csodálatos volt, ezt a házat rám tervezték. Felmentünk a lépcsőn, ott volt egy folyosó, ahol  a hálószobák voltak. Rögtön az első szobába mentünk be, egy aranyos kis szoba volt. Sarah rögtön beszaladt és az ágyra vetette magát.
- Ez az én szobám! - nézett ránk. Tovább mentünk, azt hiszem meg találtam a gyerek szobát. Rosie beszaladt, majd miután körülnézett elmosolyodott.
- Nagyon szép, szóval Sonja, tetszik a szobád - mosolygott rám
- A-a Rosie, ez a te szobád! - néztem bele két csodálatos szemébe.
- Ó. Akkor...- majd elgondolkodott - Éljen! - ugrált. Sophie és én tovább mentünk. Egy királynőnek kitalált szobába tévedtünk.
- Akármit mondasz, ez lesz az én szobám! - húzta ki magát ikertesóm
- Nekem nyolc - rántottam vállat. Már csak két szoba maradt, de az egyik egy fürdőszoba volt, így a másik lett az én szobám. Amint beléptem elállt a lélegzetem. Ez a szoba gyönyörű. Tökéletesen engem tükröz. Imádom ezt a házat. Mindenki felvitte a szobájába a bőröndjeit, ezek után pedig a nappaliba fáradtunk. Az óra delet ütött. Még át kell majd szoknunk ehhez az időhöz.
- Ti találtatok már munkát? - néztem a lányokra
- Én nem, te? - rázta a fejét Sophie
- Én igen, egy étteremben leszek pincérnő. Valami Nando's a neve - mondtam
- Sarah? - nézett rá Sophie
- Hát .. Én most, ugye egyetemre megyek, mert anya minden hónapban küld majd pénzt, és én erre fogom elkölteni, de mivel nyár van, így állatkertben leszek fagyi árus - így Sarah
- Akkor Rosie, én leszek veled itthon, nyáron - Sophie. Az egész nap unalmasan telt, elmentünk kaját venni, de más érdekes dolog nem történt. Fáradtan zuhantam be az ágyba.
Másnap reggel egyenest a munkába kezdtem el készülni. Felvettem egy blézert, egy trikót, egy egyszerű farmernadrágot és egy magassarkút. A hajamat begöndörítettem, majd kihúztam a szemem, jól akartam kinézni, elvégre ez az első napom. De azt nem hagyhattam ki, hogy Rosie álmosan, a plüssmackójával jött le az emeletről.
- Sonja, hova mész? - dörzsölgette a szemeit
- Kicsim, nyugi, csak dolgozni, de már délután 5 órakor itthon is vagyok - adtam neki egy puszit
- Majd meglátogathatlak? - nézett rám
- Hát persze - kaptam fel az ölembe, majd visszafektettem az ágyába - Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - simítottam meg az arcát. Ő csak bólogatott lelkesen. - Most aludj még - takargattam be. Ezáltal elindultam a buszmegállóba. A busz 5 percen belül meg is érkezett, felszálltam rá, és néztem, ahogy eljutok az új munkahelyemre. Nagyon szép hely volt, rajtam kívül még két nő ment be. Megkerestem az üzletvezetőt, ezután kezet fogtam vele
- Jó napot! Sonja Kimball vagyok - mutatkoztam be
- Jó napot! Tim Knight. Akkor vegye fel ezt az egyenruhát, utána neki is láthat. Magáé a 2-es, a 4-es, a 6-os, és 10-es asztal. Ebédszünet délben van, egészen fél egyig. - felvettem a ruhát, és neki láttam. Nagyon unalmas volt a nap, és sűrű, de volt öt fiú, akik ott ettek, és az egyik nagyon helyes volt. Remélem többször is jönnek majd...

És akkor íme a ház:

/kívül/

/nappali/

/konyha/

/lenti fürdő/

/Sarah szobája/

/Rosie szobája/

/Sophie szobája/

/Sonja szobája/

/fenti fürdő/

1. rész ~ Bekövetkezik

A prológusból: "- Sophie, Sonja! - szaladt be Rosie lélekszakadva
- Mond! - térdeltem le elé
- Anya azt mondta, hogy menjetek le, mert mondani akar valamit - hadarta, lementünk, ahogy Rosie mondta, majd anyával szemben találtuk magunkat..."

- Már megint mit vétettünk? - ijedt meg Sophie

- Semmit - mosolygott anya

- Akkor melyik állat veszett el? - húztam fel szemöldököm

- Egyik sem. Befejeznétek végre a találgatást? - mi csak bólintottunk, aztán leültünk.

- Sziasztok! - jött be az ajtón Sarah, de mivel csak néma csendben anyát figyeltük, így leült mellénk.

- Tökéletes, hogy mind a hárman itt vagytok, mert van egy nagyon jó hírem! - csendült fel anya örömöt hozó hangja. Lábam már remegett, szívem hevesen tombolt.

- Mi az? - kérdezte Rosie

- Elmehettek Londonba! - mondta ki anya. Hatalmas sikítozásba kezdtünk. Mind a hárman egymást öleltük. El sem hiszem. Valóra vált az álmom. 5 perc után lecsendesültünk, azután összenéztem a lányokkal, és újra sikoltoztunk. Így ment ez olyan 10 percen keresztül. Mikor végre sikerült lenyugodnunk újra anyára támadt a tekintetünk.

- Egy hét múlva indulhattok is, és a házatokat már megvettük nektek. Ti csak a repülőjegyet álljátok - mosolygott anya. Gyorsan felszaladtunk a szobánkba, és körbe ültük a kis helyiségben. Én az ágyamra. Sophie szintúgy, csak ő a sajátjára. Sarah pedig a fotelembe. Így beszélgettünk éjfélig. Majd az ágyba lefeküdtünk és végig aludtuk az éjszakát.

Reggel Sophie hangos kiáltásra ébredtem. Óvatosan kinyitottam a szememet, és két kíváncsi lánnyal ébredtem. Rosie és Sarah néztek rám.
- Mi az? - néztem fel rájuk.
- Te nem tudod mi van ma? - kérdezte viccesen Rosie
- Nem, mi? - kezdtem el megijedni
- Hát ma van pont 10 éve, hogy találkoztunk - szólalt meg Sarah
- Jajj, tényleg - öleltem át barátnőmet.
- Menj fürdeni! - parancsolt rám Sophie
- Igenis, anya - forgattam meg röhejesen a szemem. Felkeltem fekvő helyemről, és egyenesen a szekrényhez mentem. Elővettem belőle egy fehér trikót, egy inget, és egy farmer nadrágot. Berohantam a fürdőbe, majd levetettem pizsamámat. Bemásztam a zuhany fülkébe, aztán eltüntettem magamról a rajtam maradt koszréteget. Miután végeztem megcsináltam a hajamat és felöltöztem. Le battyogtam a konyhába, leültem a pult elé, és neki láttam anya isteni gofrijához.
- Sonja! - cibálta a nadrágomat Rosie. Ránéztem, ő pedig felemelte két apró kezét, jelezvén, hogy vegyem az ölembe. Megfogtam és egyenesen a két lábamra raktam.
- Sonja, azt hiszem, hogy végül Rosie-t is vinnetek kell - ült le anya velem szembe
- Miért? - érdeklődtem
- Csak mert ő még pici és a múltkor is majdnem felrúgta az egyik tehén, itt neki nem túl biztonságos - nézett bele két látószervembe
- Oké, én elviszem. De a lányok nem biztos, hogy belegyeznek. - haraptam bele reggelimbe
- Velük már beszéltem, ne aggódj - mosolyodott el
- Rosie, jössz velünk Londonba, örülsz? - pusziltam arcon kishúgomat
- Ühüm - bólogatott.
- Anya, ma el mehetek vásárolni?
- Persze, ha akarod adok pénzt is, bár nem tudok sokat adni - nyúlt a családi persely felé
- Nem kell! - tettem fel kezemet
- Biztos vagy benne? - tette vissza, én igenként csak bólintottam. Gyorsan megreggeliztünk, utána átöltöztettem Rosie-t. Egy kis rózsaszín, báránymintás nyári, lenge ruhácskát adtam rá, továbbá egy lila szandált. Megkerestem a testvéremet és Sarah-t is, ezek után elindultunk. Gyalog mentünk, mert imádok sétálni...

*6 nap múlva*

Már minden össze van pakolva, már csak indulnunk kell. A hét nagyon gyorsan telt, de egész életemben ezt a napot vártam. Apa feljött és segített bepakolni a kocsiba. Az egész úton arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz ott. A reptéren még utoljára átöleltem a szüleimet, majd elindultunk London felé...

~o~

Hááát... Az 1D még nincs benne, de higyjétek el, hogy megéri várni! :)

Prológus...

- Sonja Kimball! - kiabált anya a folyosóról. Lementem, majd szemeibe néztem.
- Igen? - érdeklődtem unottan
- Hol a fenébe van már a két testvéred? - meredtek rám aggódó szemei. Nagy levegővétellel kinéztem az ablakon, így megláttam ikertesómat, és kis húgomat a kutyákkal játszani. Mutató ujjammal az ablak felé mutattam, majd vissza vánszorogtam a szobámba. Igazából én egy farmon élek. Így csak egy barátnőm van, a neve Sarah, mindennél jobban imádom őt. Van egy ikertesóm is, az ő neve Sophie. Meg még egy nagyon édes kis húgocskám. Ő csupán csak 6 éves, de nagyon jól lehet vele beszélgetni. A neve pedig Rosie. Apukám egész álló nap a legelőn van, és ügyel az állatokra, meg még vele az 5 munkásunk. Az ő nevük jelentéktelen. Nagymamám is nem régen hozzánk költözött, mivel a nagyapám meghalt, és egyedül érezte magát. Gyorsan előpakoltam a komódomból a pénzemet, melyet már 10 éve gyűjtögetek. Mivel Londonba szeretnék utazni. És New Hampshire-ből eljutni oda, egy kicsit drága mulatság. Sophie közben betört a közös szobánkba, majd le huppant mellém.
- Már megint a pénzedet számolgatod? - túrt bele a pénzbe
- Sophie! 17 éves vagy, lenyugodnál végre? - csaptam a kezére
- Meg mondalak anyának! - állt fel durcásan, majd rögtön az ágyára esett. Elraktam a pénzt, aztán felé fordultam.
- Mikor lettél ennyire érett? - húztam fel a szemöldököm
- Azt hiszem 12..., nem... 13 hónaposan - nevetett. Megráztam a fejem mosolyogva, azután pedig ikertesóm hasára ugrottam, és addig csikiztem, míg le nem rúgott magáról. Ekkor hatalmasat estem, és a földön landoltam.
- Én is szeretlek - álltam fel, de Sophie majd' megfulladt a röhögéstől.
- Sophie, Sonja! - szaladt be Rosie lélekszakadva
- Mond! - térdeltem le elé
- Anya azt mondta, hogy menjetek le, mert mondani akar valamit - hadarta, lementünk, ahogy Rosie mondta, majd anyával szemben találtuk magunkat...

~o~

Háát... Ebbe nincs túl sok izgalom, de fél óra alatt írtam x'D Majd az 1. fejezet jobb lesz, megígérem :)