A másnap reggel unalmasan ment. De fél tizenkettőkör megint jöttek azok a fiúk. Az én egyik asztalomhoz ültek le, odamentem és felvettem a rendelést. Egy göndör hajú állandóan mosolygott. Mikor visszamentem, akkor oda jött az a fiú.
- Szia! - mosolygott rám aranyosan
- Szia! - tettem le a tálcát.
- Hogy hívnak? - kérdezte, majd a névkártyámra néztem.
- Sonja, és téged?
- Nem ismersz meg? - értetlenkedett
- A-a. - ráztam a fejem
- Harry Styles - fogta meg a kezem, ekkor beszaladt a kis húgom.
- Sonjaa! - kiabálta
- Szia Rosie - öleltem át
- Ő a lányod? - érdeklődött Harry
- Nem, ő a kishúgom - válaszoltam neki
- Negyed óra és ebédszüneted lesz, nem jössz el velem ebédelni? - guggolt le mellém
- Miért is? - szegeztem rá a tekintetem
- Csak, mert elhívtalak - most lépett be Sophie is. Megfogta Rosie kezét és leültek egy asztalhoz, de bejött még 3 lány is, akik az egyik asztalomhoz ültek le.
- Sajnálom, de én most dolgozok - ezzel megfogtam a tálcát és pár étlapot, majd odavittem a lányoknak. Utána kiszolgáltam a fiúkat. Amikor mindent letettem és mentem volna Harry megragadta a csuklómat
- Kérlek! - nézett bele két zöld szemével a szemeimbe
- Miért akarod ennyire? - kérdeztem tőle
- Mert aranyos vagy! - válaszolt
- Sajnálom, de rengeteg dolgom van - húztam ki a kezemet markából.
Délben elmentem Sophie-val és Rosie-val enni. De Harry jött utánunk kocsival.
- Most hazamentek? - húzta le az ablakot
- Kérlek szépen, hagyj békén! - könyörögtem neki
- Gyertek be, elviszlek titeket - nyitotta ki az ajtót
- Ha beülünk, békén hagysz? - néztem rá, ő bólintott. Beadtam a derekam. Leültünk, majd becsatoltuk magunkat.
- Miért nem akartál egyből jönni? Nem bízol meg bennem? - Harry
- Pontosan, te minden idegen kocsijába csak úgy beszállsz? - Én
- Hát... Okéé - Harry
- Miért érdekellek annyira? - néztem a földre
- Ugye viccelsz? Még egy pasi sem kapta fel utánad a fejét?
- Nem - ráztam meg a fejem
- Az elég érdekes... - fordult felém egy pillanatra
- Meg is érkeztünk, de így vissza kell majd vinned - szálltunk ki a kocsiból.
- Én benne vagyok - kacsintott. Rosie-t az ölembe vettem, aztán bejutottunk.
- Ez aztán a szép ház - nézett körül Harry
- Csak ülj le a kanapéra - mutattam az említett bútor felé. Ő illedelmesen leült.
- Sonja - szólt Sophie
- Igen? - néztem rá
- Gyere - intett a konyha felé. Leraktam kis húgomat Harry mellé, majd követtem ikertesómat.
- Te tudod, ki ez a fiú? - ült le a pultra. Én megráztam a fejem, majd elővettem a tegnapi vacsorát és melegíteni kezdtem. - Ő Harry Styles, a One Direction-ből!
- És? - kérdeztem semmi érdeklődést sem mutatva
- Csak az, hogyha randira hívj, menj bele!
- De, miért? Ez nem az én életem?
- Sonja!
- Oké! Elmegyek, ha elhív! - szögeztem le. Majd kivittem az ételt és sietősen megettük. Utána Harry visszavitt az étterembe
- Majd hazavigyelek? - szólt utánam, mosolyogva felé fordultam
- Ha akarsz - ezzel beszaladtam a munkahelyemre.
*Harry szemszöge*
Sonja. Istenem, ez a lány megmelengeti a szívem, annyira imádom, amikor mosolyog. Őszintén szólva, amikor Rosie odaszaladt hozzá, megijedtem. De mikor elmondta, hogy ő csak a húga nagy megkönnyebbülést éreztem. Ma este elhívom randira.
*Sonja szemszöge, 17:15-kor*
Végre hétvége lesz, de hol van már Harry? Nem hiszem el, hogy felültetett. Hazaindultam. De eleredt az eső, a buszom már elment, megpróbáltam kinyitni az esernyőmet, de csúfosan összetört. Dudálást hallottam magam mögül. A srác lehúzta az ablakot, majd kiszólt rajta, már láttam, hogy ő Harry.
- Szia! Bocsi, hogy késtem, elaludtam - nyitotta ki az ajtót
- Ezért még megbűnhődsz! - szálltam be
- Nagyon félek - nyújtotta ki a nyelvét
- Jól teszed - nevettem. Már csak 3 utca volt hátra, amikor a kocsi leállt. - Mi történt?
- Kifogyott a benzin - csapott a kormányra
- Te mindig ilyen balszerencsés vagy? - néztem rá
- Csak annyira, amennyire te - szegezte rám két gyönyörű szemét. Ajkai közeledni kezdtek az enyéim felé, de én elkaptam a fejem
- Sajnálom - néztem le a földre
- Én sajnálom... - mondta
- Akkor hogy jussak haza? - törtem meg a csendet
- Toljuk oda a kocsit! - támadt egy őrült ötlete
- Abban most biztos lehetsz, hogy én nem fogom tolni! - emeltem fel mutatóujjamat
- Akkor ez is rám maradt - szállt ki az autóból. De nem tolni kezdte, hanem megfogott az ölébe és elkezdett velem futni a szakadó esőben
- Mit csinálsz? - takartam a fejem
- Haza megyünk! - rohant végig az utcán. A második utca közepén már kifáradt, és megállt
- Ez most mire volt jó? - szálltam ki két karjából.
- Már csak egy utca van hátra - szuszogta
- Jól van, gyere! - húztam magam után. Otthon ledobtuk a cipőnket, majd 3 kíváncsi szempár szegeződött ránk. - Öhm... Harry, Sarah. Sarah, Harry - mutattam be a két ismeretlent egymásnak.
- Szia! - köszöntek egymásnak
- Harry, gyere öltözzünk át! - húztam fel a szobámba
- Biztos, hogy van férfi ruhád? - kérdezte
- Az nincs - nevettem, ekkor bejött Sophie és adott néhány ruhát, amit a volt pasija nála hagyott.
- Remélem jók rád - mosolygott
- Köszi nagyon - Harry. Miután felvettem a jó meleg ruhát, lementem, de odalent húgaim meglepetése tárult szemeim elé...
- Ez most mire volt jó? - szálltam ki két karjából.
- Már csak egy utca van hátra - szuszogta
- Jól van, gyere! - húztam magam után. Otthon ledobtuk a cipőnket, majd 3 kíváncsi szempár szegeződött ránk. - Öhm... Harry, Sarah. Sarah, Harry - mutattam be a két ismeretlent egymásnak.
- Szia! - köszöntek egymásnak
- Harry, gyere öltözzünk át! - húztam fel a szobámba
- Biztos, hogy van férfi ruhád? - kérdezte
- Az nincs - nevettem, ekkor bejött Sophie és adott néhány ruhát, amit a volt pasija nála hagyott.
- Remélem jók rád - mosolygott
- Köszi nagyon - Harry. Miután felvettem a jó meleg ruhát, lementem, de odalent húgaim meglepetése tárult szemeim elé...
